Ena's 

Boldog vagyok! = )

Szóval boldog vagyok! Most egyszerűen úgy érzem, hogy bármire képes lennék. Hogy miért? Hát nézzük csak...

Ugye meséltem, hogy megyek lovas kocsival, csak éppenséggel egy olyan lóval, ami életében nem volt befogva... Hát mondjuk úgy, hogy egész jól sikerült egy-két lila foltot leszámítva, meg csak párszor kellett megvezetni a lovat is, szóval el-elindult magától is... HA ő is úgy gondolta! Utána pénteken is kimentünk vele, és már tök jól viselte, vagyis ez túlzás, de a csütörtökihez képest nagyon jól ment, akkor csak egyszer kellett megvezetni.  

Ó igen, és meg lettem dicsérve, hogy egyre jobban vezetek, szóval büszke vagyok magamra. ^^ Lehet egoistának hívni, de nekem kifejezetten jól estek a szavak, főleg, hogy azt nézzük, hogy már 8-9 éves korom óta vezetgetek, mondjuk akkor forgalomban nem engedte meg nekem J., de már engedi, és megtudom fogni az "ugrálósabb" lovat is, ha kamion vagy hasonló jön szembe, mert ugye meséltem, hogy ő fél, és akkor lehúz/beugrik az ellenkező irányba. 

Aztán szombat... hm... úgy volt, hogy reggel fél 7-re jönnek értem, mert mentünk volna lovaskocsival kukorica szárért, de J, fia nem ért haza időben, és úgy volt megbeszélve, ha nem lesznek itt fél 7-re, akkor menjek én hozzájuk 7-re. Szóval 7-kor elindultam anyával együtt -anya csak a boltba van és az is pont útba esett. Hát mikor odaértünk J-hez, akkor mondja nekem J., hogy hát nem most megyünk, mert a fia, Cs., még nincs itthon, és akkor csak olyan este 5 körül mennénk. Hát mondtam neki, hogy jól van, és mentem anyához, hogy akkor a boltból segítek neki hazacuccolni. 

Hát nálunk pont meszelés alatt állt egy szoba akkor, és azt hallom, hogy jött hozzánk Cs.. Megjegyzés: Kb. DÉL volt. Jön be tesóm, hogy menjek már, mert keresnek. Kimegyek, és mondja Cs., hogy most mennek szárért, mert este jön hozzájuk a patkolókovács, meg hogy hozna egy lovat, amit meg kéne körmölni. Hát akkor mondtam neki, hogy megyek, és a legnagyobb melegebbe kimentünk kukorica szárért, a határ közepébe, ahol megjegyzem egy darab fa sincs.... -.-' Szóval egy kicsit ráolvadtam a lovaskocsira, amíg Cs és J a szárat szedte, de no problémó!  Utána ugye visszamentünk kifogtuk a lovakat, leszereltük őket meg minden... nagyon fasza volt! :D 

És megtanultam ezek közben, hogy hogyan kell feltenni meg levenni a hámot, a kantárt meg a kötőféket. És egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy kell nekem egy ló! :S 

Na de vissza a szombati napra! Mondta nekem J. meg Cs., hogy akkor este menjek, hogy nézzem (!) a körmölést. El is indultam öt után egy pár perccel és a patkolókovács megérkezett fél 6-kor, és még a lovak megérkezésére is várni kellett! (Y) De amúgy nagyon f@sza kis lovak voltak, és volt egy ilyen kisebb marmagasságú is. És mondja J. a ló gazdájának, meg nekem így egybe: Anita (igen, ez az igazi nevem, de most nem ez a lényeg), neked milyen jó lenne ez a ló. Hallja, nem adja el? (ezt a komának mondta)
Hát az a fószer röhögött egyet, aztán mondja, hogy hát papírért odaadja. Utána ezt még elpoénkodták, de már majdnem az lett a kimenet, hogy megveszi J. azt a lovat. Kicsit sz@rul is éreztem magam miatta. Meg mondja nekem ismét, hogy milyen jó lenne nekem az a ló. Én meg erre bevágtam, hogy hova a viharba tenném, a kutya mellé vagy, mi? ( Megjegyzés: nincs istállónk, meg semmilyen ól) Erre mondja J., hogy mamához tegyem! (Megjegyzés: mama a szomszédunkban lakik, és van istállója, csak éppenséggel ló nincs benne. ) Hát ezen már csak nevetni tudtam. 

Valójában nagyon vágyok egy lóra, de be kell ismernem, hogy nem tudnék neki mit csinálni, nem tudok lovagolni és kollégista vagyok, szóval csak hétvégén vagyok itthon. :S És tudom, hogy nem lenne ez fair a lóval szemben, meg saját magamnak is nagy "kinzás" lenne, ha minden reggel 5kor kelnék, plusz a suli meg a lóval való foglalkozás, meg akkor ugye ott kéne hagynom a kolit. Szóval egy ideig sajnos biztos ló nélkül maradok! Amúgy kicsinek is ilyen ló mániás voltam, és akkor sem volt lovunk, bár azt hittem, hogy majd ha nagyobb leszek, akkor "kinövöm", de ez nem így történt, mint látjátok. És meg szeretném azt is osztani veletek, hogy régen sokat olvastam lovas újságokat, és ugye mindig van benne apróhirdetés, na azokat böngésztem, hogy majd, ha lesz lovardám, akkor milyet vegyek bele. Meg hogy az milyen jó dolog lesz. Bár megmondom őszintén, hogy még mindig néha-néha elábrándozok erről. 
Szóval mindent összevetve, boldog voltam akkor, de ma lettem úgy igazán boldog.

Szóval... angolul tanulok és szerintem egész jól tudom a nyelvet, mert szoktam külföldiekkel beszélni, és megértenek. És van egy srác, R. ő angliai és vele nagyon sokat beszélek/beszéltem, bár nem rég eltűnt több, mint egy hónapra. Ma meg megnéztem azt a beszélgetős oldalt, ahol "találkoztunk" és fent volt! VÉGRE! És tök jó volt vele beszélni, igaz, hogy kb. fél órát beszéltünk, mert mennie kellett, de legalább tudom, hogy még él! >.< Amúgy nagyon jó társaság a srác, és megértő, mindig mindent elpanaszolok neki, és eddig MÉG nem mondta, hogy fogjam már be a pofikámat... xDD 

Így mindent összevetve... boldog vagyok... úgy igazán! :D 

Tudom, hogy ezt senki nem olvassa el, de legalább kiírtam magamból. 

További szépséges estét mindenkinek!

Jessie