Ena's 

Szóval egy jó ideje nem jártam erre és történt egy-két dolog velem...

Szóval ez most inkább ilyen lelkizős, mesélős bejegyzés lesz, szóval ha nem vagytok kíváncsiak arra, hogy mi történt velem, akkor NE olvassátok tovább...

Menjünk időrendbe... visszafele!

Nem rég értem haza egy temetésről, elterveztem, hogy áh, én nem sírok... Aztán mondta anya, hogy most nem pap temet, hanem anyakönyv-vezető, mellesleg megjegyzem, hogy eddig még sosem voltam olyan temetésen, ahol nem pap temet. 

Megjegyzem ez a temetés eddig sokkal szebb volt bármelyiknél, amin eddig voltam, szívbe markoló,de tényleg! Végig sírtam az egészet...
Most pedig kifejezést nem tudok arra mondani, hogy mennyire fáj a fejem a sok sírástól...

Nézzük a tegnapi napomat... 
Reggel korán keltem, mert voltam egy lovas bácsinál,és patkoltak neki két lovat, én meg ott voltam, fogtam a fejüket  =) Utána sprint a boltba,majd haza... Előtte nap pedig beszéltem egy barátnőmmel, ő pedig kitalálta, hogy menjünk ki a  LikeFestre ( lehet páran hallottatok róla, ez Békés megyében van, Pusztaottlakán, aki volt ott vagy Békés megyei, akkor tegye fel a kezét). Szóval gyors összecuccoltam, volt kb. másfél órám buszindulásig, és akkor usgyi Ottlakára... Megérkeztünk meg minden, de egy nagy semmi volt x"D De vannak ott ilyen vadon élő állatok (teve, zebra, emu, kenguru, stb) és azokat nyúztam egéééész végig.. vagyis nyúztuk.... :D És elértük azt a buszt, amit akartunk, meg láttunk egy csomó pacit, számomra tiszta mennyország volt az a hely! *-*
Volt kb. 4 nóniusz, olyan 6-8 tinker, egy félvér, néhány kb. 3 darab furioso, ismertebb nevén mezőhegyesi félvér, meg volt kb. 6-8 shetlandi póni, nagyon aranyosak voltak, volt egy dalmata pöttyös is! :D 

Tegnapelőtt, ez izgalmasabb volt!
Szóval nagy békésen szundítok az ágyikómban, amikor anya beront hétkor (reggel), hogy azonnal keljek fel, mert itt van J., hogy megyek-e vele lovaskocsival kukorica szárért! (J. az a bácsi, ahova lovazni járok, lásd patkolás) Hát abban a pillanatban azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, szóval mondtam, hogy oké, de pizsiben azért csak ne menjek már... Szóval egy negyedóra alatt összekaptam magam, (kb, 5 házra lakik tőlünk) és mire odaértem, már nagyjából befogta őket, de nekem meghagyott két istrángot, hogy feltegyem, szóval elmentünk szárért, azt olyan másfél óra alatt elintéztük, majd jelezte, hogy nem fogjuk ki teljesen a lovakat csak átkötjük a másik kocsiba őket (2 kocsi van), hát mondom oké, szóval át lettek kötve, J. meg elment egy komáért, mert az építeni akar valamit otthon csak az anyag a másik faluban van, és neki meg nincs kocsija (sem géppel, sem lóval működő) így "felbérelte" J.-t, hogy hozza el azt, és hát akkor útnak indultunk... Viszont velem csak útközben közölték, hogy nem oda visszük a téglákat abba a faluba,ahol lakok, hanem egy másikba! Szemléltetés képp had magyarázzam el, a faluk legyenek: 1-2-3, én a kettes számban lakok, elmentük egyesbe a téglákért, és hármasba vittük őket.  Amikor már minden fel volt pakolva, és mentünk kb. 500 métert, egy patkó elkezdett kotyogni... oké ez enyhe kifejezés, félig le volt esve, így tehát fék meg minden, J. leszedte! Megyünk tovább, már a 2 és a 3 közötti helyen voltunk, amikor elszállt (!!!) egy patkó, piff a köves út közepére... Nos ugye mi kettes fogattal mentünk, és a nyerges ló (bal oldali) az fél a kocsiktól és könnyen megugrik, mellettünk pedig egy rohadt mély csatorna... A rudas ló (jobb oldali) az pedig enged, bár nem fél. DE a patkó még jó volt, így hát padlófék, DE szemben jött két kamion, meg egy puttonyos, és J nem merte ott hagyni velem a fogatot, mert nehogy az árokban kössünk ki, (bár eddig is mindig megtudtam fogni őket, ha kamion jött szembe, de azért fő a biztonság) de leszállt és fogta a nyerges ló fejét, hogy ne ugorjon meg, J. pedig nagyba mutogatott a kamionosnak, de az bizonyára azt hitte, hogy csak köszön vagy valami, mert csak bólintott és ment tovább... Mire elment mindhárom jármű a patkó sehol nem volt! Megjegyzem előtte az út közepén volt, és volt benne patkószög is, ami hát valljuk be, nem kicsi - nem tudom látott e már valaki patkószöget. Hát megállapítottuk, hogy ennek már bottal üthetjük a nyomát, biztos valamelyik kamion felszedte, mert ugye szöggel felfelé esett le. Amikor visszafele jöttünk, akkor mindketten lestük az útszélét, mert hátha lerepült, vagy csak úgy ment rá, hogy elpöccintette, de sehol semmi nem volt! O.o pedig egész végig lestük! 
Szóval ha valahol látni fogtok egy felpatkolt kamiont, akkor jussak eszetekbe! ;) 

A másik dolog, ami még ezen a túrán történt, na az felidegesített, de elég rendesen!!! :@@@@
Szóval ilyenkor én szoktam vezetni, meg minden, de ha valami van akkor J. átveszi tőlem a hajtószárat, és már bent voltunk a faluba, nagyban haladunk a jobb oldalon, és velünk szembe jött két biciklis, mögöttük egy kocsi, és láttam, hogy ha a kocsi megelőzné a bicikliseket, akkor nagyon centiznie kéne a lovak miatt, de láttam, hogy lassít, mondom csak nem csinál semmit.... 
Erre bazd meg (mert ezt csak így lehet megfogalmazni), fogta és megelőzte a bicikliseket, hát k*rv@ @nyáztam is rendesen, mert értitek a nyerges ló fél (bár ő nem tudhatja), és mindig behúzza a kocsit jobbra (az az nem a forgalom fele), de mi lett volna ha most nem, vagy mi lett volna ha rúg egyet? Megrúgja a kocsit? Vagy kirúgja az ablakot? Esetleg belemegy?! Ez nem gyerekjáték! Egyáltalán nem az, most nem tudott volna várni fél percet? Vagy csak egy kicsit lassítani? Mert nem mentünk lassan, ügettek a lovak! És a biciklisek sem a nagymama tempóba mentek!
Csak gondoljátok végig, láttok egy lovaskocsit, bevállalnátok ezt? Én nem! Vagy mi lett volna, ha úgy megijed a ló, hogy teljesen oldalra húz, és mondjuk bemegy az ablakon a rúd?! Meg is halhatott volna az az ember! De nem, nem történt semmi, hála az istennek!
Ha neki az fontosabb volt, hogy fél perccel hamarabb odaérjen egy helyre, mintsem a testi épsége, akkor hajrá, menjen! 

Remélem ez azért mindenkit elgondolkodtatott, aki ezt olvasta! 
És esetleg legközelebb ti is jobban vigyáztok, hogy ki mellett és hogyan mentek el! 

További szép napot mindenkinek! És köszönöm annak, aki vette a fáradságot, és elolvasta!