Először is nézzük a magyar vonatkoztatást...
Először is Kincsemről!
1874. március 17-én látta meg a napvilágot.
Karrierje két éves korában kezdődött el.
Trénere Hesp Róbert volt, aki Angliából Magyarországra költözött.
Kincsem összesen 59 versenyen indult és mind az 59-en győzött.
Így elismerhetjük, hogy rászolgált a Kincsem névre, hiszen egy kincs volt Magyarországnak. =)
Egy érdekesség, hogy Kincsem nagyon jóban volt egy fekete-fehér cicával, Csalogánnyal és nélküle nem volt hajlandó versenyre sem menni.
Kincsem még a víz terén is nagyon finnyás volt. Nem volt mindegy, hogy milyen vizet iszik.
Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeniversenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.
Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált.
Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet.
Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.
Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.
Nos, ez elég hosszúra sikeredett, de legközelebb is hozok lovakat! *-*
Addig is pár lovas idézet!
Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.
A LÓ megtanít szeretni, érezni és küzdeni a céljaidért..!
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom...
„Úgy gondolom, csak a ló szeretete, tisztelete mellett szabad csak vállalni ezt az életformát, és ez adja az alapot ló és ember kapcsolatához.”
„A lovassportolót a ló emeli azokba a magasságokba, amit elérhet. Az én értékítéletemben a ló a lovassal egyforma súllyal szerepel az összteljesítményben, és segítőtársa a lovasnak.”
„Lovak nélkül nem tudnék élni, nem tudnám elképzelni az életemet. Számomra a földi paradicsom a lovak között van.”
„A lóban olyan igaz barátot találtam, aki mindig őszintén reagál viselkedésünkre, és soha nem csalja meg az embert.”
„A lovaglás egyfajta magatartásforma is, hiszen a ló megtanítja az embert viselkedni.”
A ló.
Önteltség nélküli nemes jellem;
Irigység nélküli barátság;
hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész, mégsem szolga.
"A szabadon vágtázó ló lobogó sörénnyel maga a szépség, az erő, a lendület. Álmodozásra késztet, mert varázslatos."
Volt egy ló, úgy hívták: Laci.
Csíkos volt rajta a naci.
Ha jól begombolta,
mindjárt azt gondolta,
ő zebra, nem paci.
További szép napot!
Jessie
Mint tűz a kandallóban
„ Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénnyel te ruházod-é fel?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda;
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.”
Jób könyv
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés