Ena's 

A szabadság(?)


A tanárnő egy szót sem szólt a bajkeverőkhöz, miközben az immáron diákokkal zsúfolt folyosón vezette végig őket. A fiúk úgy mentek McGalagony előtt, mintha rabok lettek volna. És úgy is érezték magukat: megszégyenülve. Az egész iskola úgy ismerte őket, mint: Az a négy srác, akiket sosem kapnak el. Vagy: Az a négy kölyök, akik sosem kerülnek bajba... Hát, most már új megszólítás kéne nekik, mondjuk: Azok a fiúk, akiket végre sikerül felelősségre vonni. Közben a tömeg akkora lett, hogy a tanárnőnek taszító bűbájjal kellett félretolni az éppen útjukba eső diákokat.


- Ááá, jó napot, Mr. Malfoy! - köszönt McGalagony az éppen arra járó Lucius Malfoynak. A fiú meglepődve fordult hátra, hogy tanárjára nézzen. Addig az egy másodpercig, amíg nem látta, elképzelni sem tudta, hogy mitől cseng ilyen furcsán élesen a professzor hangja. De amint megpillantotta a Tekergőket, kaján vigyor terült el az arcán.
- Jó napot tanárnő! Látom jó kedve van, és azt is, hogy miért... - mondta Malfoy a három jómadár felé intve.
- Igen-igen - mosolyodott el a tanárnő, ám ez a mosoly nem kedves mosoly volt. Ez egy kegyetlen mosoly volt. Nagyon kegyetlen. A fiúk csak álltak McGalagony mellett lehorgasztott fejjel. Sirius majd' kipukkant mérgében. Lupin figyelmeztetően megcsípte barátja jobbját.

- Jobb lesz, ha lenyugszol - súgta oda neki. - Ha már ebbe a helyzetbe kerültünk, akkor játsszuk végig a szerepünket - mondta, majd Jamesre nézve hozzátette: Játsszuk meg, hogy ' Húú, de nagyon megbántuk, amit tettünk ' és majd meglátjuk, hogy mi lesz.
- Oké - kacsintott rá James. Tetszett neki, hogy a kis könyvmoly barátja is benne van a mókában (legalábbis, most önként).
- A tanárnő igazán... - Malfoy nem tudta befejezni a megkezdett nyalizását, mert a még mindig csurom vizes Friccs csoszogott be a látóterébe. A mardekáros undorodva húzta el száját, majd McGalagony felé biccentve továbbállt. Közben gondnokunk a kis csapathoz ért nem kis megdöbbenést okozva a professzornak és az útközben elhaladó nebulóknak. Görbe mutatóujját fenyegetően rázta a fiúk felé, miközben motyogott valamit.

- Elkapta őket! - ujjongott a mi kis imádni való, kedves, aranyos, csupa szív gondnokunk, ráadásul még tapsolt is egyet. Csak nehogy levágjon nekünk itt egy kacsatáncot vagy mit... - gondolta James
- Nem volt nehéz - kezdte McGalagony. - Tudja Argus, a lényeg a jó időzítés. Hogy is magyarázzam el magának, úgy, hogy megértse?... Meg is van! Olyan, mint a sakk. Csak ész kell hozzá...
- Felteszem, akkor ezért sikerült magának és nem pedig Friccsnek... - mondta Sirius, mire Lupin is, és James is nevetni kezdtek.
- Na de Black! Ne mondja ki ilyen nyíltan! - dorgálta le McGalagony Siriust. Friccs láthatóan nem sokat fogott fel a hallottakból, mert még mindig csuda jó kedve volt és azt énekelgette, hogy: Megvannak! Megvannak! különböző hangszinteken.
- Elég legyen Argus! Menjen, és öltözzön át! Bűzlik! - szólt rá felettese a kis dalos pacsirtára. - Mellesleg mi történt magával? - a tanárnő egy gyanakvó pillantást vetett a Tekergők irányába, majd ismét Friccshez fordult, aki addigra motyogva elvonult teljesíteni a kiadott parancsot. McGalagony visszafordult és a fiúkra nézett. Ismét felvette azt - a Tekergők által jól megszokott - szigorú arcot.

- Na, magukkal meg mihez kezdjek? - karba tette a kezét és elmélyülve gondolkodni kezdett a büntetésen. Úgy tűnt, nagyon élvezi a gondolatait. - Talán kiküldhetném önöket Friccsel a Tiltott Rengetegbe. Bizonyára örülne a társaságuknak, és valami jó kis feladatot adna maguknak. Nem gondolják? - ennél egyértelműbb nem is lehetett volna a fiúk arckifejezése, de McGalagony úgy csinált, mint aki nem látta a Tekergők arcán kiült aggodalmat és tiltakozást.
- T-tanárnő - szólította meg Lupin. - Nem lehetne, hogy esetleg mégse...
- Nem lehetne? Hogy nem lehetne?! - még soha nem hallották és/vagy látták a Griffendél házvezető tanárát így kiakadni. - Nem Mr. Lupin! Nem lehetne! Hogy is képzeli, hogy lehetne? - közben újra megindultak, egyenesen az igazgatói iroda felé. - Majd Dumbledore professzor tesz róla, hogy ne ússzák meg egykönnyen. - Ekkorra már a lépcsőfordulóhoz értek, ahhoz, amelyik Dumbledore szobája felé vezet. A fiúk összenéztek és lelkük mélyén azért egy kicsit megkönnyebbültek azon hír hallatán, hogy nem a tanárnő, hanem Dumbledore fog ítélkezni sorsuk felett. - Az, vagy ezen esetben, azok, akik ilyen dolgot követnek el egy, nem egy tanár, hanem egy ember ellen, annak nem kis büntetést adnék az igazgató úr helyében, úgyhogy ne reménykedjenek nagyon - folytatta egyre vörösebb fejjel a professzor asszony. - Hogyan mertek engem egyáltalán... - a tanárnő elhallgatott. Minden olyan gyorsan történt. Csak egy zöld villanás és puff!

- Úúú... aztaa! - Sirius lehajolt a földön heverő McGalagony mellé, hogy felvegye azt a tárgyat, ami, ha szó szerint nem is, de ebben az esetben az életüket mentette meg.
- Egy teniszlabda? - James kivette barátja kezéből a labdát és alaposan szemügyre vette. - Vajon, hogy került ez ide? - kérdezte, de sejtette, hogy társai sem tudják a választ. Rájőve, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy ezen gondolkodjanak, a labdát visszatette a földre, körülnézett, majd barátainak intve, szép csendben, lábujjhegyen eloldalaztak a tett színhelyéről. Ahogy a Nagyterem felé értek megszaporázták lépteiket és a tölgyfa ajtóhoz igyekeztek. Libasorban haladtak, egymás után: elől ment Ágas, mögötte Holdsáp és hátul pedig Si... Héé! Hol van Sirius?!
- Hé Tapi! - kiáltott hátra James, aki egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy barátja egy velük egykorú hugrabugos lánnyal flörtöl. - Sietnünk kell, elfelejtetted?

- Óó, tényleg! Ne haragudj szivi, de most lépek! Kérlek ne sírj! Ígérem, még látjuk egymást!
- Elég legyen a színjátékból! - szólt oda neki Remus. Sirius intett még egy utolsót a lánynak, aki egy cseppet sem meglepő módon, értetlen képpel nézte a távolodó Rómeót. Sirius még hallhatta a lány barátnőjének hangját: - Úristen! Az Sirius Black volt? - sajnos még a választ is hallotta: - Neem, nem hiszem! Ő nem ilyen hülye... - erre Sirius megpördült, csakhogy rossz időben és rossz helyen, ugyanis éppen akkor lépte volna át a tölgyfa ajtó küszöbét.
- Ajj Sirius! - trappolt vissza James és Lupin, hogy felsegítsék az eltanyázott Siriust a földről. - Néha olyan fogyatékos vagy, most komolyan - mondta vigyorogva James.
- Te beszélsz? - Sirius felpattant, majd két barátját arrébb lökve elkezdett futni a Tiltott Rengeteg felé, ahogy azt korábban megbeszélték. James és Remus utána futottak, de amikor meghallották Siriust, ahogy azt kiabálja: Szabadság! Szabadság! megálltak és szép lassan hátrálni kezdtek a roxforti tó irányába.
- Ez tényleg nem normális - még elég messze voltak a tótól, de megálltak egy kicsit.
- Állította valaha is bárki, hogy az volna? - Jamesék észrevették, hogy a tó túloldalán egy nagy csapat lány gyülekezik. Néhányan meglátták a - még mindig az erdő felé futó és közben kiabáló - Siriust és kuncogni kezdtek.
- Még jó, hogy mi nem mentünk utána.

- Vajon ők miért jöttek ki, mikor mindenki más bement? - kérdezte Lupin. Felnézett az égre, aminek egyik oldala egyre szürkébb lett, míg a másik, az az oldal, amelyiken a Nap készült lenyugodni gyönyörű narancssárga és bíbor színt öltött.
- Közel a holdtölte - mondta Lupin aggódó tekintettel.
- Ne aggódj, haver! Ha Tapit fel is falta valami állat, én tuti, hogy ott leszek veled és... Héé, szia Lily! - kiáltott át a tó túloldalára. Lily észrevette ugyan, de teljesen hidegen hagyta James gesztusa.
- Hogy szúrtad ki ilyen messziről? - kérdezte Lupin. Szemét összehúzva próbálta megtalálni a lányt, de sehol sem látta.
- Gyakorlat teszi a mestert - válaszolta James.
- Óó milyen bölcs lettél hirtelen.
- Tudod, kedves barátom, aki keres, az talál. Mindig nézz a dolgok mögé...
- Jól van, abbahagyhatod!
- Amúgy tényleg, vajon mit szervezkednek a lányok? - kérdezte James.
- Nem tudom... de nagyon sutyorognak...
- O-ó! Hányadika van ma? - kérdezte aggodalmasan barátját?
- Őő nem tudom... miért?
- Ebben a hónapban hanyadikán lesz telihold?
- 18.-án. Már csak 5 nap - sóhajtott fel Holdsáp.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ma február 13.-a van!
- Igen, és?
- Hát nem érted? Holnap lesz 14.-e!
- Ééés?
- Éés holnap lesz Valentín-nap!
- Óóó... értem... és ez miért is érdekel téged? Ha jól tudom, Lily nem a barátnőd...
- Olyan szívtelen vagy! - James duzzogóra vette a figurát és leült a fűbe háttal barátjának.
- Na jó, akkor találj ki valamit, és lepd meg vele Lilyt. A lányok ilyenkor sokkal könnyebben meglágyulnak, mint általában - Lupin is leült barátja mellé.
- Meg fogom próbálni! Eldöntöttem, hogy...
- Ti aljas kis...! - Sirius tűnt fel a fák között. Ahogy közelebb ért látszott, hogy mennyire leizzadt a futásban. Barátai elé érve fáradtan dőlt le a fűbe. Hangosan kapkodva vette a levegőt.
- Hát veled meg mi történt, Szabadság Madara? - kérdezte James. Sirius nagy nehezen felült és megköszörülte torkát.
- Ha érdekel, miért hagytatok egyedül? Nagyon megijedtem...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés