Ena's 

Lily Evansnek volt már rossz napja, sőt volt már nagyon rossz napja, de a maihoz képest mind eltörpül. Ez a bizonyos „mai nap” volt az a nap, amit Lily eddig minden évben bezárkózva töltött.
Most viszont ezt nem tehette meg, ugyanis drágalátos barátnői nem hogy megkérték volna, hogy jöjjön ki – bár lássuk be, nagy valószínűséggel nem tette volna meg – betörtek a szobájába, majd kirángatva – szó szerint – onnan Alice szobájába cipelték.
A tervük az volt, hogy fittyet hányva Lily mindennemű tiltakozására, kicsinosítják a lányt. Lily kiabált, rúgott és harapott, de nem ért el semmit. Barátnői kifésülték, majd felcopfozták vörös hajzuhatagát, ami kellemes loknikban omlott vállaira, és hátára. E művelet elvégzése közben Alice egy zöldszínű arcpakolást kent fel Lily pirospozsgás arcára – ami a túlzott felhajtásból kifolyólag lett olyan – majd mikor megállapította, hogy úgy néz ki, mint egy ogre, és ki is mondta hangosan, barátnői nevetésben törtek ki. Még maga Lily is megmosolyogta a találó hasonlatot.
Miután lekerült a maszk, és egy leheletnyi smink került a helyére, Lily akár még szépnek mondta volna magát - bár ez nem vallott volna rá – ehelyett azonban közömbös arccal meredt a tükörképére, és csak hümmögött magában.
A ruha, amit a lányok választottak ki barátnőjüknek egy gyönyörű, hamvaszöld, pántnélküli koktélruha volt. Amint megpillantotta, Lily heves tiltakozásba kezdett, ám barátnői hajthatatlanok voltak. Így hát, mit volt mit tenni, Lily belebújt, nem éppen szűzies ruhájába, majd szó nélkül felvette a hozzá illő fekete, magas sarkú cipőt.
Alicék csak álltak mellette, mint a dísztökök, és büszkén csodálták művüket. Lily fájdalmas arckifejezéssel nézett végig magán, majd nagy nehezen, de elismerte: barátnői igenis jó munkát végeztek…
Ekkor még nem gondolta, hogy mire is ez a nagy cécó…

Nem sokkal arrébb, egy ideges férfiú a nyakkendőjével küszködött. Egy istennek nem tudta rendesen megszorítani, ami heves toporzékolást eredményezett a részéről.
Sirius Black, illetve Remus Lupin, akik az ideges személlyel egy szobában tartózkodtak mosolyogva figyelték barátjuk szenvedését.
- Mi lenne, ha a röhögés helyett ide jönne egyikőtök, és segítene? – kérdezte széttárt karokkal a – többszöri fésülködés után is – kócos hajú James Potter.
- Ágas, ha nem ismernélek, azt hinném, hogy izgulsz – játszadozott Sirius egy, a kezében lévő rózsaszirommal. Addig morzsolgatta, és dörzsölgette ujjai között, míg azok szinte teljesen lilák nem lettek.
James fáradtan rogyott rá az ágyára… valami nyomta a fenekét, de annyira jól esett neki leülni a sok ugrándozás után, hogy nem érdekelte, hogy mi az. Úgy volt vele, bizonyára kedvenc szobatársának kacatjai – merthogy elég sok volt neki.
Látva, hogy mennyire ki van szegény, Remus barátja elé lépett, majd egy gyenge rántással meghúzta a fiú nyakkendőjét. Ágas egy hálás mosollyal dőlt hátra az ágyán. Már nem érezte azt a valamit a fenekénél. Biztosan csak egy gyűrődés volt – gondolta az idegességtől immáron izzadó tekergő.
Próbált nem arra gondolni, hogy egy pár órán belül megkéri Lilyt, hogy legyen a barátnője, mégis csak ezen járt az esze. Attól félt, hogy Lily most is, mint mindig szépen lekoppintja, márpedig, ha ez bekövetkezne, biztosan nem tudna újra próbálkozni. Elvégre, ha a szerelmesek ünnepén nem adja be a derekát a lány, akkor mikor fogja?! Sirius és Remus szerint is, ilyenkor sokkal nyitottabbak a lányok… Lilyt ismerve persze, nála sosem lehet tudni..,
Vajon megéri ennyire törnie magát miatta? Vagy hagyja az egésze, mielőtt Lily teljesen megalázza? De honnan tudhatja, hogy mit érez Ő? Mi van akkor, ha őt is, mint megannyi lányt, megérinti a szerelmes hangulat? Már csak ezért is megéri kockáztatni…
A türelem rózsát terem, tartja a mondás. Márpedig James annyit várt már, hogy legalább egy rózsabokor járt volna neki.
Gondolatmenetét Sirius kutyaugatásszerű nevetése szakította félbe. James fáradtan barátjára pillantott, majd egyszerre vette észre, hogy rajta nevet, illetve, hogy valami okból kifolyólag nedves a fenekén a nadrágja. Felkelt az ágyról, majd megfordult, hogy a tükörben megnézhesse, mi az.
A gyönyörű, vadonatúj, fekete nadrágja csupa lila volt. Nem értette, hogy miért, majd mikor az ágyra pillantott egy csomó összemorzsolt rózsaszirmot látott, aminek a leve beleivódott a nadrágjának feneke részébe.
Sirius kacagott, miközben James boxer alsóban próbálta kikefélni a lila színt nadrágjából. Remus ekkor kezdett el öltözni, mivel neki is volt ma randevúja, Sirius viszont még mindig pizsamában feszített az ágyán fekve.
- És mi van a te nagy ötleteddel, amin, egész héten gondolkoztál? – kérdezte Remus Siriust. Csaknem megsajnálta a földön térdelő, és nadrágját tisztogató Jamest, és ha ez nem lett volna elég, Sirius nonstop röhögött.
A legnagyobb casanova a Roxfort töténetében jelentőségteljesen felnézett félmeztelen barátjára, majd halkan közölte:
- Az csak este lesz esedékes – kacsintott a helytelenítően mosolygó Remusra.
- Hmm… érdekesen hangzik. Csak nem McGalagonnyal lesz ma randevúd? – kérdezte James némi éllel a hangjában. Egy utolsót kefélt a nadrágján, majd egy egyszerű pálcamozdulattal megszárította azt. Ha teljesen nem is jött ki, azért annyira már nem látszódott a folt.
Ekkor mindhárman egymásra néztek. McGalagony. Vajon még mindig ott fekszik a folyosón kiütve, vagy elvitték már a gyengélkedőre? Esetleg magához tért, és most írják meg az elbocsájtó leveleket? Egyáltalán tudja valaki, hogy ők ott voltak akkor? Bár nem ők tették, látták az egészet…
- Nem, nem vele lesz. Egy hugrabugos lánnyal, Emilyvel. De úgysem ismeritek – legyintett, és ezzel le is zárta a témát.
Mint kiderült Remus egy Lucy nevű lánnyal fog találkozni a hollóhátból. Mindhármuknak volt programja, mégis egyedül James volt az, aki halálosan ideges volt. Fel-alá járkált a szobájában, és vagy százféleképpen elképzelte, hogy hogyan kérdezi meg Lilyt, azonban a lány mindegyik esetben elutasította őt. Ez megrémisztette. Még a saját gondolataiban sem jön neki össze. Miben reménykedhet? Kezdett teljesen kétségbeesni.

Délben a Nagyteremben volt esedékes a Valentin-napi ebéd, amire Sirius nem volt hajlandó lejönni, ugyanis túl jól érezte magát pizsamában. James, ha lehet még idegesebb lett. Vajon Lily lejön? És, ha igen, odajön majd hozzá? Vagy legalább köszön majd neki?
Ezen gondolatok közepette lefelé menet megbotlott az egyik lépcsőfokon, amit „hála az Istennek” CSAK a mardekárosok láttak. Neki már csak Lily körül forgott minden. Sosem volt még ennél szerelmesebb a lányba, és most, hogy érzései talán viszonzásra találnak csak rá tudott gondolni.
Talán megőrültem – gondolta. Igen – mosolygott magában. Teljesen bele vagyok bolondulva – állapította meg a Nagyterembe érve. Első pillantásával Lilyt kereste a teremben, ám sehol nem látta vörös hajú angyalát. Talán később jön le… - reménykedett. Leültek Remusszal és a többi griffendélessel az asztalukhoz, majd várt.
Ahogy többször is végignézett a tanári asztalon, valami befészkelte magát az agyába, de nem tudta, hogy mi az. Valamit nagyon furcsának tartott, de bármennyire erőlködött nem tudott rájönni. Ahogy ezen gondolkozott Dumbledore felállt, és a teremben mindent ellepett a rózsaszín és piros szín kavalkád. Pici szívecskék és apró kupidók röpködtek össze-vissza.
Dumbledore beszéde rövid volt, de lényegre törő:
- Boldog Valentin-napot!- harsogta, majd visszaült a helyére, és egyből megjelentek az asztalon az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb ételek és italok. Azonban Jamest ezek nem kötötték le. Megállás nélkül a bejáratot leste, hátha megpillantja szerelmét. De Lily csak nem jött…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés