Ena's 

A szökés

A Nap még mindig sütött, a madarak még mindig csiripeltek és még mindig dög meleg volt. Olyan szép idő volt, hogy az már gyanús. Valamint, már nem csak az óriás polip merészkedett ki a fényre, hanem a mindig bezárkózó sellők is, pedig őket tényleg ritkán lehet látni a tó felszínén. A diákok kihasználták, hogy hétvége van. Kviddicseztek, köpköveztek, beszélgettek vagy olvastak. Sőt néhol még egy-két tanárt is lehetett látni odakint, amint egy-egy árnyékos padon társalognak kollégáikkal vagy tanítványaikkal. A Roxfort nyugalmas volt és csendes... kivéve a Griffendél klubhelyiségét...

- Hallgatom! - Lily türelmetlenül várta a választ. A fiúk összenéztek. Tudták, hogy mindnyájan ugyanarra gondolnak: Ezt valahogy meg kéne úszni. De, hogy?!

- Őőő... S-Sirius... neked nem kéne találkoznod a... az egyik barátnőddel? - Ágasnak majd' kiugrott a szeme, úgy szuggerálta Tapmancsot.

- De, tényleg! - Sirius rácsapott homlokára, felugrott a székéből, majd elindult. Lily csak nézett rájuk... Mint akik meghibbantak. Kik ők, hogy csak így lerázzanak?! - gondolta. Azzal a lendülettel Black elé állt, csakhogy olyan hirtelen, hogy a fiú nem tudott megállni. Egyenesen nekiment, a lány pedig megtántorodott. El is esett volna, hogyha Ágas fel nem ugrik a helyéről és Lily mögé nem lép. Elkapta szerelmét, aki úgy feküdt Ágas karjai között, mint aki azt sem tudja, hogy fiú e vagy lány.

- Potter! - Lily próbált kiszabadulni a fiú öleléséből, ám sikertelenül. Ha akarta volna se tudta volna elengedni, ugyanis (ezt senki nem vette észre... eddig) Ágasnak a nagy 'Lily mentőakció' közben lecsúszott a nadrágja. Amikor felállt, olyan hevesen vetette magát szerelme után, hogy az öve beleakadt a kis asztal sarkába (jól be is verte a csípőjét). A fiú elvörösödött fejjel intett barátjának.

- Tapmancs, ha nem túl nagy kérés - fejével az ölében fekvő Lily felé biccentett - segítenél? - Tapmancs megragadta a lány jobbját és felrántotta. Ekkor egy szakadó hangot hallottak. Ágas tekintete egyből Lily nadrágjára tévedt.

- Ajajj! - szólt a lány, miközben fülig elpirult. Észrevette, hogy az a bizonyos reccsenés az ő farmerja volt. (Ugyanis beleakadt James kicsatolódott övébe.)

- ÚÚúú... Rózsaszín bugyi! De cuki! - Tapmancs a földre rogyott és fetrengett a nevetéstől. - A mi szigorú, vasöklű prefektusunk ilyen bugyit hord! Én valami halálfejeset vagy feketét képzeltem el! - Még Holdsáp is alig bírta visszafojtani kitörni kívánó nevetését. Ágasnak viszont még csak a szája sarka sem rezzent. Csak állt Lily mögött, míg az próbálta valahogy eltakarni a kilátszó rózsaszín, virágmintás bugyiját.

- Segítsek, Lily? - kérdezte Ágas teljesen komolyan, mire az említett pofon vágta, majd elcsörtetett, még mindig vörös arccal, a hálószobája felé. James, akinek még mindig térdén volt a nadrágja, most észbe kapott és feltűnés nélkül visszahúzta. Felsegítette a röhögéstől könnyező barátját a földről, majd immár csak hárman (Féregfark nem érezte jól magát, ezért ő is elment lefeküdni.) kibaktattak a klubhelyiségből az udvarra. Vagyis csak baktattak volna, ugyanis futniuk kellett. De nem ám csak úgy ni, szórakozásból, hanem, mert egy bizonyos tetőtől talpig mocskos úriember, más nevén Friccs a nyomukban volt, szerelmével, Mrs. Norrisszal.

- Tuti, hogy McGalagony küldte ránk ezt az őrültet! - Siriusnak támadt egy ötlete, miközben Jamesék az utánuk loholó adoniszt illették nem éppen szép szavakkal. - Invito vödör! - kiáltotta, mire egy nagy mosószeres vödör került közéjük és üldözőik közé. A fiú csak feltartóztatásnak szánta, hogy amíg Friccs átjut rajta, nekik lesz idejük felszívódni. Nos a mi kis gondnokunk (ne hogy má' kikerülje) belelépett a vödörbe és nemhogy utat engedett volna hőseinknek, becsúszott közéjük, a fiúk meg, mint a bowling bábuk eldőltek. Ha valaki nem látta volna elejétől a jelenetet, azt hihette volna, hogy kicsi a rakást játszanak. Szerencséjükre, a már feljebb említett jó idő miatt, egy diák vagy tanár sem volt a közelben. Elképzelték, hogy milyen lenne, ha valamelyik ellenségük a mardekárból, mondjuk Piton, így látná őket. Valamint, ha nem lett volna elég, hogy Friccsen fekszenek, még a vödör mosószer is a fejükre borult.

- Meg... vagy-tok! - Friccs szappant köpködve próbált felállni, amikor közeledő lépteket hallottak. A Tekergők is idétlenkedtek egy sort, amikor aztán Holdsápnak végül sikerült felállnia, megragadta két barátja karját, majd csurom vizesen tovább futottak. Menet közben hátra-hátra néztek, hogy lássák, Friccs még mindig ott fetreng-e a habok között. Az uraság izmos testéhez tapadt ruhában próbált a lókötők után futni... Dehogy futni! Vánszorogni. Mrs. Norris pedig úgy festett, mint egy anorexiás chihuahua.

- Leráztuk! - mondta vigyorogva James.

- Le! - bólintott elismerően Holdsáp, aki még mindig nagyon sápadt volt.

- Akkor, most menjünk ki az udvarra... vagy inkább a Tiltott Rengetegbe? - javasolta Sirius, mire mindannyian heves bólogatásba kezdtek. Végigmentek a kihalt folyosókon. Összesen egyszer találkoztak Hóborccal, a kopogószellemmel, de még ő is jókedvében volt, így most elmaradt a szokásos trágyagránát eső. Hóborc egyébként is szerette a Tekergőket, mert önmagára emlékeztették, amikor még élt. Elhaladtak egy ismerős ajtó előtt, de nem nézték meg kinek a neve áll rajta.

- De vigyázzunk! - mondta Lupin, miután megbeszélték a kiszökés részleteit. - Nem is értem, hogy lehetek még mindig prefektus. Mondjuk ez után a kis csíny után, nem valószínű, hogy az maradok. Lehet, hogy már nem is vagyok... ami azt jelenti, hogy nem tudom kihúzni magunkat a bajból legközelebb.

- Ugyan Remus! - intette le barátját James. Befordultak a következő sarkon és...

... BUMM!

- Mi a fene... ?! - Ágas hunyorogva nézett fel akadályukra és egy oszlop helyett két lángokban fürdő szempár nézett vissza rájuk McGalagony professzor szemüvege mögül.

A Nap már nem sütött annyira szépen... sőt mintha be is borult volna, miközben a három fiút a professzor asszony szobája felé tessékelték.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés