Ena's 

A csíny



  Nagyon szép idő volt. A Nap sütött, a madarak csiripeltek, a szél kellemesen fújt meglengetve az udvaron pihenő diákok talárját és haját, valamint még az óriás polip is fel-fel bukkant a tó vizéből, hogy sütkérezzen egy kicsit. Azonban nem mindenki lustálkodott odakint...

  Hirtelen kicsapódott McGalagony professzor szobájának ajtaja és egy másodperc múlva négy fiú rohant ki rajta. Valamit nagyon viccesnek találhattak, mert amikor elviharzottak mindnyájuknak fülig ért a szája. Még hallhatták a professzor asszony kiabálását, amikor befordultak az első sarkon és a Griffendél klubhelyisége felé vették az irányt. Mikor felérek a hosszú lépcsőkön a hetedik emeletre ( nem lehetett könnyű), egy portré állta útjukat, rajta egy nagydarab asszonnyal.

 
- Jelszó? - A Kövér Dáma amolyan csúcs-biztos házőrző. Aki nem tudja a jelszót az nem megy be. Ennyi. Nagy sajnálatára viszont ezek a fiúk mindig tudják. Nem nagyon szerette a kis Tekergőket, mert mindig hajnalban mászkálnak, és ugye egy festménynek is aludnia kell néha...

- Durrfarkú szurcsók - válaszolta a legmagasabb fiú. Haja szemébe lógott, és csak úgy mint társai, ő is úgy lihegett, mintha egy maratont futott volna végig. A portré kinyílt akár egy ajtó ( bár nem szívesen), a négy fiú pedig bemászott rajta.
 
  A terem, ahová betértek egy kellemes hangulatú szoba volt egynéhány diákkal, akiknek nem elég hétköznap tanulni. A klubhelyiség bővelkedett ülőalkalmatosságokban. A falakon festmények beszélgettek egymással, így a pennák sercegésén kívül, csak azt lehetett hallani ( meg ugye most a fiúk lihegését is). A négyes egyik tagja, egy kócos, sötét hajú fú leült az egyik karosszékbe, hátradőlt, a nevetéstől kipirult arcát pedig két tenyerébe temette. A többiek is követték példáját. Leültek, és próbáltak rendesen lélegezni.


- Ez nagyon kevesen múlott - szólalt meg végül az egyikük, egy rövid barna hajú srác. Arcán furcsa hegek éktelenkedtek, és kicsit sápadt is volt. ( Lehet, hogy csak kimerült a futástól.)
 
- Hát, Holdsáp... kellemesen csalódtam benned - mondta a magas fiú barátjának. - Azt hittem, nem mered majd megtenni és szépen a sarokban megvárod, hogy mi majd elintézzük. De nem így lett! Profikat megszégyenítő voltál, barátom! - elvigyorodott, majd belebokszolt a Holdsápnak nevezett fiú vállába.

- Hát igen, én is meglepődtem, de tudtam, hogy számíthatunk a mi kis prefinkre - mondta a kócos fiú és ő is belebokszolt  barátja vállába.

- Na jó, értem, köszönöm a bizalmat - válaszolta gúnyosan Holdsáp. - De csak, hogy tudjátok ez tényleg nem volt szép, és nem azért mentem bele mert helyeseltem - ránézett a magas barátjára, aki csak bambult maga elé és a közelben ülő lányokat figyelte. - Azért Tapmancs, néha tényleg túlzol...

- Túlzok!? - a Tapmancsnak nevezett fiú felkapta a fejét. Először gúnyosan meredt Holdsápra, majd becsukta a szemét és jókedvűen folytatta - Az a vén banya a legutóbb rajta kapott egy lánnyal csókolózni, hozzá teszem, az egyik legeldugottabb folyosón, és büntetőmunkára küldött. Három teljes órán át válogathattam a leveleit...


- Tényleg, és, hogy is hívták azt a lányt? - szakította félbe Tapmancsot a kócos fiú. Tudta, hogy ha egyszer elkezd nyafogni, egy ideig csak azt hallgathatják majd.

- Az téged ne érdekeljen, Ágas - mondta egy hatalmas kaján vigyorral az arcán. - Mellesleg, hogy van Evans? Azt hallottam, hogy lassan meg lesz a 400. alkalom, hogy kikosaraz - rákacsintott Ágasra, aki erre duzzogós képet vágott.

- Nem értem, hogy mi baja lehet. Folyton leráz, pedig tudja, hogy lelki társak vagyunk - mondta Ágas megjátszott kedvtelenséggel, de látszott rajta, hogy nagyon is bántja a dolog.

- Az Isten is egymásnak teremtett benneteket - felelte Tapmancs, mire mindenki nevetni kezdett, persze kivéve Ágast.

- Ha-ha-ha. Nagyon vicces vagy haver. ( Itt Tapmancs közbe tátogott egy 'Tudom'-ot.) Ha már úgyis poénkodunk: hogy is hívják azt a csajt, akivel rajta kapott McGalagony, Tapi?! Hmm? - húzta fel a szemöldökét Ágas. Örült, hogy visszavághatott barátjának.
 

- Nem mindegy?! - mondta zavartan Tapmancs, lehajtotta a fejét és elkezdte vakargatni a fülét.

- Nem is tudod?! - Ágas úgy tett, mintha meglepődne - Ez azért elég ciki, barátom - mosolygott, bár ezt Tapmancs nem látta. Már kezdett volna indulni a szobájába, amikor megpillantotta ŐT. Gyorsan, feltünéstelenül visszaült a helyére.

- Tudod mi a ciki?! - kezdte erősebb hangon Tapmancs - Te vagy, meg az a hülye elméleted, hogy Evans... - elhallgatott, mert ekkor egy vörös hajú boszorkány jött oda a kis csapathoz. Zöld szemei izzottak. És úgy tűnt Ágaséi is, csak éppen az övéi szerelme megjelenése miatt.

- Fejezd csak be a mondatot, Black! - Evans karbatett kézzel állt a fiú mellett és szigorú tekintettel várta a választ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés