Ena's 

A fl�gos �regember

Lebegek, erre a kis id�re minden megv�ltozik, szabadnak �rzem magam, tudom nem fog sok�ig tartani, de vannak pillanatok, amelyeknek meg kell tanulni minden m�sodperc�t �lvezni. Sajnos m�r nem �lhetek t�bbet ezzel az �rz�ssel, legal�bbis egy ideig nem. Valami k�zeledett, nem akartam elhinni, hogy egy-k�t percen bel�l meg fog zavarni, hiszen olyan j� volt. Egy jet-ski r�vid id�n bel�l az arcomba fr�csk�lte a vizet, lemer�ltem majd �jra felbukkantam �s lassan kimentem a partra.

A Nap most kezdi megmutatni els� sugarait �s ezzel narancss�rg�ra festette a vizet �s a v�rost, im�dtam kora reggel kij�nni, le�lni a homokba �s csak n�zni, hogy kel fel a Nap �s azzal egy�tt a v�ros. Nem akartam elhinni, hogy az �letem ilyen hamar meg fog v�ltozni �s nem l�thatom ezt t�bbet.

-          Jess, gyere m�r, any��k meg fognak �lni minket, ha nem �r�nk id�ben haza – sz�lt r�m b�ty�m.

-          Csak, hagy �lvezzem m�g, egy kicsit – kezeimmel �t�leltem a l�baim �s csak n�ztem a v�z lass� hull�mz�s�t.

-          Nem csak neked f�j – s�hajtott.

-          Tudom, nagyon is j�l. Rem�lem, nem fogok illetve fogunk csal�dni Eur�p�ban.

-          Tudod, Chicago mindig vissza fog v�rni, b�rmi is van ott, a m�sik vil�gban – mosolygott.

-          Ezt �gy mondtad, mintha a pokolba menn�nk – viszonoztam gesztus�t.

-          Nem lehetetlen.

Az ablakomban �l�k egy b�gre, forr� te�val �s csak n�zem a k�pet, amit a term�szet mer el�m festeni, gy�ny�r�, nyugodt sz�vvel meg�llap�thatom, hogy � a legnagyobb m�v�sz. K�rbe n�zek a szob�ban, narancss�rga falak, melyek kellemes �rz�st ny�jtanak, ha a nap sugarai is �rik, b�r val�j�ban m�g sosem adta vissza a sz�momra v�rt hat�st. Egy kicsit el vagyok keseredve, mert n�zz�k csak… le�lni az �letem egy t�rsash�zban, egy v�ros k�zep�n, ami k�zel sincs egy parthoz sem, nem egy vonz� dolog. M�r lassan 3 h�napja �l�nk itt, �s hogy is mondjam, m�g semmi olyan nem t�rt�nt velem, ami�rt azt mondan�m, hogy igen, meg�rte.

Pittyeg�st hallok a m�sik szob�b�l, iskola id� van, ideje k�sz�l�dni. Lassan kim�szok az ablakb�l �s elv�gzem reggeli teend�imet. �jabb unalmas nap el� n�zek, de nem adom fel, hisz m�g b�rmi t�rt�nhet, ami tal�n megv�ltoztathatja az �letem.

Az ajt�ban �llunk �s �pp b�bel�d�nk azzal az �tkozott z�rral, testv�rem p�r cs�nya sz�val jellemezte az ajt�t �s azzal egy�tt a h�zmestert is, akinek m�r ezerszer sz�ltunk, hogy csin�lja meg. Persze erre a szomsz�d id�s b�csi is kij�tt, aki mindig megmondja a mag��t Dannek, hogy ne besz�ljen �gy, ahogy.

Val�j�ban nem cs�ptem azt az embert, olyan fur�n viselkedett, de nem csak vel�nk, hanem mindenkivel, aki a h�zban lakott.

-          Jess, ti�d a kulcs, te �rsz hamarabb haza – ny�jtotta �t az eml�tett t�rgyat.

-          De nekem lehet k�l�n �r�m lesz.

-          Akkor, majd becs�sztatod a kulcsot a szekr�nyembe, vagy pedig megkeresel – mondta �s elindultunk.

M�r d�lut�n kett�kor sikeresen haza�rtem, ahogy bel�ptem a szob�mba, bed�ltem az �gyba �s mikor m�r majdnem siker�lt �lveznem egy kicsit a nyugalmat, elkezdett cs�r�gni a telefonom. R�pillantottam a kijelz�mre, de nem �rt ki semmilyen sz�mot.

-          Igen? Tess�k! – vettem fel.

-          Rossz �rz�s?

-          Kivel besz�lek? – k�rdeztem vissza.

-          Ahogy mindenki len�z, �s semmibe sem veszik az �rz�seid.

-          Mir�l besz�l maga? – k�sz�ltem letenni, de…

-          Ha kinyomod, nagy gondok lehetnek.

-          Honnan…?

-          Hallott�l m�r valaha a t�vcs�r�l?

-          Ki a franc maga? – kezdtem k�ts�gbe esni, senki sincs itthon �s egy ember fenyeget engem telefonon kereszt�l.

-          Tudod mi f�n terem a m�gia? Van fogalmad r�la? Megs�gom neked, semmit nem tudsz r�la, �s m�gis van merszed k�ts�gbe vonni.

-          Mi�rt besz�l �ssze-vissza? �s m�gis mit akar t�lem? Ki maga egy�ltal�n?

-          Jessie-Jessie, azt hittem okosabb vagy, lehets�ges, hogy tal�n f�lreismertelek?

-          Azt sem tudom, hogy ki maga! –Ez kezd egyre f�lelmetesebb lenni. – Honnan tudja a nevem?

-          Ugyan m�r, volt h�rom h�napom, hogy megtanuljam.

-          Sz�val maga is itt �l, Manchesterben… Tal�lkoztunk m�r?

-          Most csak meg akarsz nevettetni, ugye? Szerinted elmondan�m neked, hogy ki vagyok?

Hallottam, hogy ny�lik a bej�rati ajt�, fel�lltam �s elindultam a frissen �rkezett csal�dtaghoz.

-          Hova m�sz? – k�rdezte a hang a telefonb�l.

-          Majd kider�l…

-          �lj vissza! – parancsolt, vagy legal�bbis pr�b�lt.

-          Nem! – v�laszoltam �s kinyomtam.

-          Istenem Dan, j�, hogy v�gre haza�rt�l – �leltem meg.

-          Mi a baj? – tolt el mag�t�l.

-          Most h�vott egy f�rfi ismeretlen sz�mr�l, �s mindenf�l�r�l besz�lt nekem.

-          Mir�l? – n�zett a szemembe.

-          M�gi�r�l, az �n �rzelmeimr�l �s arr�l… hogy l�t engem, �rted van egy ember, aki figyel! – kisz�ktek az els� k�nnycseppjeim.

-          Ne agg�dj, nem eshet b�nt�d�sod – let�r�lte a k�nnyeim �s homlokon puszilt – Nem engedem.

-          K�sz�n�m.

A nap h�tra lev� r�sz�ben semmi olyan nem t�rt�nt, amit�l meg kellett volna ijednem, vagy tudtam volna, hogy azt dr�ga telefonos bar�tom int�zte. �jszaka, alv�s el�tt elgondolkodtam p�r dolgon, vajon, hogy lehet az, hogy ez az ember l�tott? �s a m�sik k�rd�s, ami foglalkoztatott, hogyan? Persze van ablak a szob�mban, de es�lytelen, hogy ennyire �lesen meg tudta volna mondani, hogy �n mit csin�lok, �s amikor kimentem a szob�b�l Dan el�, ott viszont sokkal t�bb ablak van, mint az �n szob�mba �s ott m�gsem tudta megmondani, hogy mit teszek, nos, �gy eg�sz�ben, ez a t�vcs� dolog s�nt�t valahol…

-          Jessie, hasadra s�t a nap – j�tt be anya a szob�ba.

-          Csak m�g �t percet…

-          M�r �gy is k�s�sben vagy – mondta �s kil�pett az ajt�mon.

Megint mi hagytuk el utolj�ra a h�zat, a szomsz�d megint kij�tt, �s megint leszidta tes�mat. Vajon mi t�rt�nt tegnap, amit �n nem vettem �szre. Rezeg a telefonom. Ki lehet az? Kivettem a zsebemb�l a k�sz�l�ket, ismeretlen sz�m. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd oldalba b�ktem Dant, hogy figyeljen.

-          Megint. – Csak ennyit mondtam, tal�n, f�ltem att�l, hogy valaki is meghallhatja.

-          Vedd fel �s hangos�tsd ki.

-          Tudod mi az a dolog, ami n�lk�l nem tudn�nak az emberek �lni? – hangzott fel a k�rd�s, de m�g miel�tt b�rmit is reag�lhattam volna, letette.

-          Nyugodj meg, nem lesz semmi.

-          De m�gis mi ez a tal�l�s k�rd�s?

-          Ne is t�r�dj vele. Csak menj�nk.

K�ptelen vagyok elhinni, hogy van itt egy �r�lt Manchesterben, aki egyszer�en k�ptelen engem b�k�n hagyni, van t�bb m�s ezer ember ebben a v�rosban… de mi�rt pont engem?

Eg�sz iskola id� alatt azon gondolkoztam, hogy mi lehet az a dolog, amir�l az emberem besz�lt. Volt p�r tippem, de azt mondta, hogy csak egyet akar hallani. Tov�bb p�rgettem a dolgokat, de val�j�ban semmi seg�t� jelet nem kaptam. Utols� �r�n �l�k �s tudom, hogy nem sok�ra h�vni fog. Megsz�lal a cseng�, v�ge az egyik j�t�knak, kezd�dik a m�sik…

Vissza�rtem a t�mblak�shoz, ami teljesen beolvadt a nagy sz�rkes�gbe, f�leg az imitt-amott m�ll� falaival. El�kotor�sztam a kulcscsom�mat �s bel�ptem a l�pcs�h�zban, be kell vallanom bel�lr�l is ugyan�gy n�zett ki, mint k�v�lr�l, tal�n egy kicsit szebb.

-          J� napot! – k�sz�ntem a h�zmesternek.

-          Szia Jessie! – mosolygott.

Gyors felfutottam a l�pcs�n, egyenesen a m�sodikra, meg�ll�s n�lk�l.

Ahogy bel�ptem az ajt�n elkezdett cs�r�gni a telefonom.

-          Nos, r�j�tt�l? – k�rdezte.

-          A Nap?

-          Helyes, nem is vagy te annyira buta –hallottam, ahogy mosolyog a vonal tuls� v�g�n.

-          Mi k�ze van ennek a zaklat�s�hoz?

-          Tudod milyen csod�latos, hogy reggelente felkelsz �s n�zed az eget, majd lassan a horizonton megjelennek a Nap els� sugarai, mes�be ill�. El tudod k�pzelni, hogy hol lenne a f�ldi �let en�lk�l? Nem lenne a vil�gon semmi, ha ez nem l�tezne. Ez tan�t meg minket arra, hogy milyenek is vagyunk val�j�ban, � olyan, mintha egy mester lenne, mi meg csak a tan�tv�nyai, �s tudod j�l, mit kell minden tan�tv�nynak tennie nem?

-          A lehet� legjobbat kihozni mag�b�l? – vontam fel a szem�ld�k�m.

-          Pontosan.

-          Mi�rt mondja ezt el nekem? Mi�rt zaklat ekkora badars�gokkal?

-          Az�rt, mert te ezt tudod �rt�kelni – adta meg a v�laszt.

-          Honnan tudja?

-          Tudod, �n m�r kezdek belef�radni, hogy felnyitom m�s emberek szem�t, hogy seg�tek nekik, hogy megl�ss�k a helyes ir�nyt, �s m�gsem kapok �rte semmit. Tudod Jessica, j� volt t�ged megismerni – egy fegyverd�rren�st hallottam.

-          Ott van? Hal�!

D�r�mb�l�st hallottam az ajt�n, a szomsz�d b�csi volt az.

-          Szomsz�d, azonnal j�jj�n le, ezt l�tnia kell!

-          Mi t�rt�nt?

-          El nem tudja k�pzelni…

�s t�nyleg, sosem j�ttem volna r� magamt�l, hogy az �n zaklat�m nem m�s volt, mint a h�zmester.

-          L�ttad mi t�rt�nt Mr. Stollerrel? – l�pett be testv�rem.

-          �szint�n? – A kanap�n �ltem egy b�gre te�val �s csak b�multam ki a fejemb�l. Annyi meg annyi megv�laszolatlan k�rd�s keringett az elm�mben.

-          Mi a baj? – huppant le mell�m.

-          � volt az, � zaklatott az elm�lt k�t napban.

-          Micsoda? De m�gis mi�rt?

-          Nem tudom a pontos indok�t, de a Napr�l besz�lt folyamatosan, �s hogy az a k�z�ppontja mindennek, �s arr�l, hogy pr�b�lja felnyitni a szemem csak kicsit figyelnem k�ne – Nem reag�lt semmit, tal�n mert nem tudott mit mondani. – Azt hiszem jobb, ha most alszok egyet.

Befek�dtem az �gyamba, de nem j�tt �lom a szememre. Csak �gy j�rtak a fogaskerekek odabenn. Hogy t�rt�nhetett ez? Mi�rt pont �? �s hogyan l�tott? Mivel? Nem haszn�lhatott t�vcs�vet, egyszer�en az lehetetlen.

K�t nap m�lva nagytakar�t�st csin�ltam a szob�mban, minden egyes n�gyzetcentim�tert letakar�tottam, �s amikor egy pl�ss�kkel teli polchoz �rtem, nos, azt hittem leesek a sz�kr�l. Ott volt egy kamera. Sz�val �gy tudta, hogy mit csin�lok, �s ez volt az az ok, ami�rt fogalma sem volt arr�l, hogy hova megyek. Hihetetlen, ez az ember folyamatosan figyelt engem.

Egy egyszer� mozdulattal megr�ntottam a zsin�rt, de az valahol a falban elszakadt.

Egy ismer�s dallam �t�tte meg a f�lem, cs�r�g a telefonom.

-          Halo! – sz�ltam bele.

-          Rem�lem, hogy ezt te sem gondoltad komolyan, Jessie. – Ugyanaz a hang volt. Hogy az Istenbe t�rt�nt ez? A telefonom kiesett a kezemb�l, egyszer�en k�ptelen voltam b�rmilyen v�laszra is. Nekid�ltem a falnak, lassan lecs�sztam rajta, �s �tj�nak eresztettem a k�nnyeim.
Hi�ba rem�ltem, hogy megszabadultam a zaklat�mt�l, mert � m�g �l, nagyon is. Azt hiszem hossz� �t v�r m�g r�m…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s